Emelem kalapom!

Hölgy

Egyetemistaként lett a Jövő Borásza, egy év múlva pedig már Kaliforniában szüretel

2017. május 25. - F. F.

Fárasztó munkaként bélyegzik meg a fiatalok a szőlőtermesztést, pedig egyszeri és megismételhetetlen élmény a saját bor elkészítése, vallja Tóth Sándor, akit huszonkét évesen választottak a Jövő Borászának, most pedig a kaliforniai szüretre készül.

dscf6486_kisebb.JPG

A Vinum Praemium Alapítvány 2007 óta keresi a Borászok Borászait, 2016-ban először pedig a legfiatalabb generációnak is pályázatot hirdetett. Az ösztöndíjprogramra agrárszakos hallgatók jelentkezését várták, közülük került ki győztesként a gombai Tóth Sándor.

Milyen érzés volt, mikor megtudtad, hogy te lettél az első Jövő Borásza?

Alapvetően magabiztos ember vagyok, de amikor a díjátadón kimondták a nevem, annyira megilletődtem, hogy még el is szédültem. A lámpalázam a színpadra lépve pedig csak nőtt: 250 borász ült velem szemben, akik közé mindig is tartozni akartam. A rendezvényen többükkel is lehetőségem nyílt beszélgetni, és néhányan meghívtak a pincéjükbe.

Fődíjad egy féléves külföldi szakmai gyakorlat, melyhez bruttó egymillió forintos támogatást nyújt az alapítvány. Miért pont Kaliforniára esett a választásod?

Tetszenek a kaliforniai borok, emellett érdekel, mennyiben más ott az éghajlat, a szőlőtermesztés, a szüret, és maga a borkészítési filozófiájuk. Február környékén kezdem el szervezni az utat, és jövő ősszel, szüret idején utazok ki. Másik nyereményem, hogy részt vehetek egy szüretelésen az egyik Borászok Borászánál, ami nagy dilemmát okoz, mert mindannyian remek szakemberek, ezért nem a személyük, hanem a borászati filozófiájuk és az adott borvidék alapján fogok közülük választani.

Az ösztöndíjprogramra való jelentkezés feltétele egy maximum 25 oldalas dolgozat leadása volt. Mi volt a pályázatod témája?

A borvásárlást és eredetvédelem ismeretét hasonlítottam össze a vásárlók körében. Az előkészületeket nem számítva másfél hónapig dolgoztam rajta. Nem sok fiatal szánná rá erre a nyarát, de én nagyon motivált voltam.
dscf6486k.JPG

Sanyi büszkén mutatja oklevelét - Fotó: Fekete Fanni/Hölgy

Az Esterházy Károly Egyetem szőlész-borász mérnök szakos hallgatója vagy. Mi vonzott erre a pályára?

A családomban nagy hagyománya van a szőlőtermesztésnek. Felmenőim az 1900-as évek elején építették a család pincéjét, s maguk is foglalkoztak borkészítéssel, igaz, csak hobbiszinten. Nagyapám 2001-es halála után megörököltük a pincét, de csak később, kamaszkoromban kezdett el érdekelni a borkultúra: míg más fiatalok diszkóban buliztak, én barátaimmal a közeli pincefalut látogattam. Itt szerettem meg a borokat. Akkor még a borkínálással akartam foglalkozni, végül gimnázium után a szőlész-borász mérnök szakra jelentkeztem, amiben a szüleim támogattak a legjobban.

A sikeres felvételimet követően nem egy autót, hanem egy negyedhektáros szőlőterületet kaptam édesapáméktól.

Eleinte nem örültem neki, mert hiányzott hozzá az elméleti tudásom, később persze ez változott.

Az egyetem mellett hogy jut időd a szőlő gondozására is?

Hétvégente járok ki a szőlőbe, amikor hazalátogatok a kollégiumból. A metszéstől kezdve a borkészítésig minden munkálatból kiveszem a részem. Ez fárasztó ugyan, de meghálálja magát. A családom is szokott segíteni, viszont vannak feladatok, amiket nem adok ki a kezemből, mert nagy szaktudást igényelnek.

Milyen fajta borokat állítasz elő?

Olaszrizlinget és rizlingszilvánit, a kékfrankos szőlőmből pedig rozét. Emellett különlegességként minden évben meggybort készítek, de nem úgy, ahogy falun, hanem egy újabb technológiával.

Szoktad versenyekre nevezni a boraidat?

Igen, és rendre szép eredményeket érek el: a fehérborom kétszer lett első Bényén, az olaszrizlingem pedig Ceglédbercelről hozott aranyat. De borkészítésnél nem a díjszerzés motivál, hanem hogy hibátlan terméket tegyek a fogyasztó elé.

Magyarország mezőgazdasági adottságai kiválóak, sok hazai borász mégis a mennyiségre fekteti a hangsúlyt, ahelyett, hogy a tökéletes minőségre törekedne, pedig csak azzal lehet betörni a külföldi piacra.

Egyre kevesebb fiatal érdeklődik a szőlészet-borászat iránt. Szerinted mi ennek az oka?

Az, hogy félreismerik ezt a szakmát. A szőlőről a legtöbb embernek a kellemetlen fizikai munka, a kapálás, a szüret jut eszébe. A másik téveszme, hogy ez egy férfiszakma.

Annak ellenére, hogy könnyű fizikai munka, sok borász nem nézi ki a nőkből, hogy ugyanarra képesek, mint a férfiak, ezért nehezen találnak állást vagy gyakorlati helyet. Pedig a hölgyeknek is van helye a szakmában: sokkal több illatot és ízt tudnak azonosítani.

Jó lenne tehát, ha a fiatalok a mezőgazdaság vonzóbb oldalát is megismernék, hiszen a borkészítésnek is megvan a szépsége.

Azaz?

A bor más, mint a többi élelmiszeripari termék. Nem csupán egy alkoholos ital, amitől jól érezzük magunkat, hanem egy folyamatosan változó, élő dolog, ami sok mindenre érzékeny, köszönhetően a hatszáznál is több összetevőjének. Másrészt, míg egy odaégetett süteménynél másnap megveszem az alapanyagait és újra megsütöm, addig a bor esetében ez nem mondható el.

A bort évente csak egyszer van lehetőségem elkészíteni, ezért nagyon oda kell tennem magam, mert ha elrontom, legközelebb következő ősszel lesz lehetőségem újat alkotni.

Ha például egy borász húszévesen kezdi és hetven esztendős koráig él, legfeljebb ötven szüret adott neki, hogy bort készítsen. De a  fagy-és jégkárral is számolni kell, emiatt ez a szám még kevesebbre csökkenhet.

Szerinted hogyan lehetne népszerűbbé tenni a szőlészetet a fiatalok körében?

Az egyetemek helyében bővebb tájékoztatást adnék az agrárszakra jelentkezőknek, hogy reális képet kapjanak róla, milyen lehetőségeik vannak, a diploma megszerzése után ugyanis sokan szembesülnek azzal, hogy nehezen találnak munkát.

A borkultúra népszerűsítésében egyébként magad is részt veszel, az egyetem Borklubját vezeted.

A Borklub egy, az intézménytől függetlenül működő kör, aminek a koordinálásáért felelek, de minden tag véleményét, javaslatát meghallgatom. Kétheti rendszerességgel gyűlünk össze és vendégelőadókat hívunk, tematikusan hallgatói borokat kóstolunk vagy borvidékekre látogatunk el, idén nyáron pedig Erdélybe is elutazunk.

 Mik a terveid a távolabbi jövőre nézve?

Először is befejezem az egyetemet. Azt még nem tudom, hol fogok dolgozni utána, több borász is megkeresett a díjátadó után, hogy menjek hozzá gyakornoknak. Az viszont biztos, hogy forgalmazni kezdem a boraimat, öt éven belül pedig veszek egy nagyobb pincét a monori Strázsa-hegyen, ami vendégfogadásra is alkalmas, és ami dédapám előneve után a Vicencz nevet viszi tovább. Így szeretném leróni tiszteletemet a felmenőim előtt, akik a nulláról építették fel a család pincéjét.

Fekete Fanni

A bejegyzés trackback címe:

https://holgy.blog.hu/api/trackback/id/tr712530787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása