Emelem kalapom!

Hölgy

Megküzdöttek az életükért, az aranyérem már csak ráadás

A Győztesek Versenyén bizonyítottak a daganatból gyógyult magyar gyerekek

2017. június 06. - Fekete Fanni főszerkesztő

dscf6694_boritokep.JPG

Harminc egyenpólós, baseballsapkás gyerek várakozott izgatottan a budapesti repülőtéren. A külső szemlélők egy iskolás csoportnak vélhették őket, pedig a legtöbben aznap találkoztak egymással először. A fiatalok azért keltek útra Moszkvába, hogy megmérettessék magukat a Győztesek Versenyén, a rákból gyógyult, hét és tizenhat év közti gyerekek számára rendezett ötnapos sportvetélkedőn.

Az Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítvány nyolcadik alkalommal nevezett versenyzőket a rendezvényre. Bár a magyar csapatban nincsenek élsportolók, ami nem is feltétele a részvételnek, eddig minden évben kimagasló eredményt értek el. Az alapítvány kurátora, Dr. Bakó Katalin szerint viszont nem az éremszerzés a fő cél, hanem hogy jól érezzék magukat és szép emlékekkel térjenek haza.

„A verseny egy örömünnep: annak az ünneplése, hogy leküzdötték a rákot és újra sportolhatnak, ami a legnagyobb győzelem.”

A kicsik és nagyok lelkesen készültek a megmérettetésre. Ahogyan az egyik önkéntes, Anna fogalmazott: elképesztő, mekkora energiával vágtak neki a versenynek, ami még egészséges társaiknak is kihívást jelentett volna.

dscf6658_jo_cikk.JPG

dscf6661_jo_cikk.JPG

 Fotók: Fekete Fanni

A fiatal versenyzőket az alapítvány tagjai mellett daganatból felépült felnőttek kísérték Moszkvába, mint a 2013-ban gyógyult Zoli, vagy Tímea, aki fotósként volt jelen a rendezvényen. A gyerekeknek óriási erőt adott, hogy olyanokkal ismerkedtek meg, akik sikeresen legyőzték a kórt.

dscf6668_jo_cikk.JPG

Tomit a daganatból gyógyult Zoli kísérte a versenyre - Fotó: Fekete Fanni

Fél karral úszta le ép ellenfeleit

A fiatalok öt sportágban – úszás, asztalitenisz, lövészet, sakk, labdarúgás – próbálhatták ki magukat, a mozgáskorlátozottak számára pedig külön versenyszámot biztosítottak. Több gyereknek ez volt az első versenye, habár sokan űztek valamilyen sportot betegségük előtt is. Kacsora Balázs például kézilabdázott és atlétikázott, Leoni Marco pedig harmadikos kora óta járt úszni, betegsége miatt azonban többször meg kellett szakítania az edzéseket. Nem véletlen hát, hogy a versenyen indulva az úszást jelölte meg első helyen. Kiss Tomi viszont a vetélkedő miatt kezdett sportolni, ezért nem is reménykedett benne, hogy érem kerülhet a nyakába, bár indulás előtt megjegyezte: „Azért egy bronz jó lenne…”

A Győztesek Versenye motiváció a gyerekeknek, saját és társaik győzelme kedvet hozhat nekik a sportolás folytatásához. Katalin egy, azóta már tünetmentes fiatalembert említett példaként.

„Peti még a legelső versenyre jelentkezett, az indulás előtt azonban kiderült, kiújult a betegsége, ami miatt le kellett amputálni az egyik karját. Akkor megígértük neki, a következő versenyen ő lesz az első csapattag. Egy év múlva felépült, megtanult fél karral úszni, és legyőzve egészséges társait, aranyat szerzett. Azóta áttért a kosárlabdára, és ma egy gyerekcsoport edzője.”

 dscf6607_jo_cikk.JPG

Dr. Bakó Katalin - Fotó: Fekete Fanni

Gyorsabb a gyógyulás, ha sportolnak

Katalin nagyon fontosnak tartja a daganatos gyerekek számára a mozgást. „Már betegségük első pillanatában elkezdődik a rehabilitációjuk, a gyógytornászok még az infúziós állvánnyal is tornáztatják őket.” Lengyel Dorka gyógyulásában is nagy szerepe volt a mozgásnak: betegségét megelőzően rendszeresen sportolt.

„Sokat segített, hogy jó erőnlétben volt, így viszonylag hamar, fél év alatt talpra tudott állni, három hónappal később pedig már újra járt edzésre”

– mesélte édesanyja.  Dorka most karatézik emellett heti négyszer edzett a versenyre, hogy a legjobb formáját hozza. „Mindenképpen szeretnék dobogóra állni” – jelentette ki határozottan az indulás napján.

Szavak nélkül is megértik egymást

A moszkvai út nagyon mozgalmasan telt a gyerekeknek: mindennap volt kinek szurkolni, a versenyszámok közt pedig az orosz szervezők különböző programokkal szórakoztatták őket, mint az arcfestés, a kitűző- és süteménykészítés vagy épp az esti diszkó. A hazai csapat tagjai, ahogyan a korábbi esztendőkben, úgy ezúttal is hatalmas sikerrel zárták az öt napot:

mindegyik versenyszámnál a dobogóra állhatott egy magyar gyerek; egyéniben tizennégy, csapatban pedig hét érmet szereztek.

Dorka első helyezett lett asztaliteniszben, Tomi és Balázs pedig a fociversenyen nyert aranyat. A versenyzők számára mégsem az éremeső jelentette a legnagyobb élményt, hanem hogy új barátságokat kötöttek mind a kísérőikkel, mind a külföldi országok képviselőivel. A gyerekek nem rivalizáltak ellenfeleikkel, ellenkezőleg: nyelvtudás nélkül is remekül megértették egymást, amire szükségük is volt, mivel a fociversenyen egy csapatban játszott az azonos korcsoportba tartozó indiai, német, horvát és magyar. A gyógyult felnőttek pedig a lelátón szurkoltak nekik, óvták, segítették őket, igyekezvén feledhetetlenné tenni számukra a verseny öt napját.

dscf6626_jo_cikk.JPG

Balázs és Sára életre szóló barátságot kötöttek - Fotó: Fekete Fanni

dscf6695_cikk.JPG

 Fotó: Fekete Fanni

Hazaérkezve kicsik és nagyok szomorúan búcsúzkodtak; Balázs és kísérője, Sára könnyes szemmel bújtak egymáshoz. Katalin azonban elújságolta, a technikának hála, könnyedén tudják majd tartani egymással a kapcsolatot a jövőben: az egyik önkéntes Facebook-csoportot készít a csapatnak, melybe nemcsak az idei, de a korábbi évek résztvevőit és támogatóit is bevonják.

Fekete Fanni

A bejegyzés trackback címe:

https://holgy.blog.hu/api/trackback/id/tr4312568005

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása