Emelem kalapom!

Mitől lesz ma a férfi úriember?

A modern gentleman ismérvei

2017. június 01. - Hölgy Magazin

bag-1868758_960_720_uri.jpg

Itt van, a szemem előtt látom. Az a bizonyos kalapos úriember, elegánsan öltözött, kimért és udvarias, jó modorú. Az az angolszász-fajta, a bőrfotelében ül, kezében szivarral, előtte az asztalon konyakos pohár. Könnyen el tudjuk képzelni egy filmjelenetben, de vajon létezik a mai korban, és ha igen, van rá igény egyáltalán?

Harold Joseph Laski A gentleman alkonyában megfogalmazott angol gentlemanségről meglehetősen kifinomult gúnnyal, ugyanakkor meglepő éleslátással ír. Kiemeli például, hogy az igazi, az angol gentlemannek tudnia kell lovagolni, vadászni. Illő, hogy legyenek rokonai magasabb pozíciókban. Életbevágó, hogy tagja legyen valamilyen klubnak. Fontos, hogy nézetei megegyezzenek a Morning Post felfogásával, de talán még fontosabb, hogy el tudja viselni a Riviérát télvíz idején, ősszel meg az angol vidéki kastélyokat. Nem árt, ha vannak bizonyos szellemi képességei, például szereti Kipling írásait, de a modern regény erkölcsi romlottságát szívből megveti. Zenei ízlése van, de Beethoven vagy Mozart géniuszával már nem terheli magát. Nem árt, ha ért valamicskét a sportokhoz, de kitűnnie semmiképpen sem szabad. Parancsolni a legnyájasabb modorban tud, és kétségtelen erénye, hogy minden körülmények között lovagias és tisztelettudó, bár itt Laski megjegyzi, hogy „leginkább csak a saját osztályába tartozó nők iránt”. Csak kevéssé tud latinul, görögül pedig még kevésbé. Legfőbb ismérve azonban az, hogy még a látszatát is igyekszik elkerülni annak, mintha bármiféle pénzkereseti foglalkozást űzne vagy netán dolgozna. A novella a két világháború között íródott, és temette ezt a férfieszményt, de mi maradt meg ebből az ideálból a XXI. században?

book-1869617_960_720_uri.jpgMaga a jelenség is, hogy ki számít gentlemannek, igen vitatott kérdés. Egyesek szerint a gentlemant igen könnyű megismerni, mivel bizonyos etikettszabályokat betart – lásd Laski iróniája vagy a fénykorát élő XIX. századi angolszász gentleman –, másrészről viszont a mai világban nem is biztos, hogy beszélhetünk gentlemanekről. Hiszen az idők változnak és – noha rövid ideig valamiféle romantikus dzsentris szerep formájában érzékelhető volt Magyarországon is ez a kor – mostanára ez az eszmény vagy csak átalakult, vagy megszűnt. Megszűnt a „vágy” is (azzá válni) és az „igény” (találni valakit, aki ilyen) is a gentlemanség iránt.

Pedig számomra ez örökérvényű dolog kellene, hogy legyen. Az, hogy valaki „gentleman”, nem csak a külsőségekben kell, hogy megmutatkozzék.

Az úriember nem a nyakkendőtűjében vagy a mandzsettagombjában mérettetik; úriembernek lenni nem elsősorban megjelenés kérdése: sokkal inkább a belső érték az, ami számít.

Egy úriember udvarias és figyelmes, de nem azért, mert ezzel el akar érni valamit. Az úriember nem azért fogja kinyitni az ajtót, hogy aztán egy másikon majd berontson, és nem azért fog előreengedni, hogy ezért bármiféle viszonzást kérjen. Mindenekelőtt tiszteli a nőt és az embert, mivel hisz abban, hogy úgy fogják kezelni őt, ahogy ő kezel másokat. Jó modorú, kimért, és ha szükséges, meg tudja őrizni a hidegvérét. Az úriember mérce az embereknek, képes önkontrollt gyakorolni, tudja hol a határ, így példa lehet mindenki számára. Tartása van, jelleme van, de ez nem egy, a társadalom kedvéért magára öltött maszk, hanem a valódi arca.

Számomra a gentlemant nagyapám testesíti meg. Amolyan családi legendárium, hogy nagyapám amerre csak járt, ott meg- és felismerték. Jó szívvel fogadták és örültek a jelenlétének, mert a tartása – a fizikai, lelki egyaránt – és a jelleme, a személyisége szeretnivaló volt. Folyton mosolygott a világra és mindenkire (remélem, hogy tudott egy kis mosolyt is csalni mások arcára). Mindig adott magára, amolyan úri módra, de nem pökhendiségből, egyszerűen kedvét lelte benne; mert ezzel megtisztelte saját magát, a hölgyeket és másokat is. Egyszóval, ha engem kérdeznek, kit tartok úriembernek, nagyapám a válasz rá – mosollyal az arcomon.

fashion-1868131_960_720_uri.jpg

Uraim, remélem, nem árulok el az önök számára nagy titkot azzal, ha azt mondom, ha valaki úriemberként viselkedik, azzal le lehet venni a lábáról az ember lányát. Hölgyek, önök viszont fogadják a gesztust és a figyelmességet is jól. Reménykedem abban, hogy úton-útfélen most is lehet találkozni még úriemberrel és ez nem csak amolyan városi legenda. Hiszen nem kell hozzá márkás öltöny és szmoking, Rolls-Royce vagy BMW. Elég egy farmernadrág is, és aki viseli.

Berényi M. Ildikó

A bejegyzés trackback címe:

https://holgy.blog.hu/api/trackback/id/tr3512557917

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szekeres Gábor · <b>http://blog.hu</b> 2017.06.02. 19:05:50

Bizony vannak még Hölgyeim!Aki nem csak a külsőségeknek él, és a felszín alatti világ is látható számára, az könnyen észre fogja venni.

Klesk 2017.06.02. 21:07:07

Már kb egy könyvtár megtöltésére elegendő blogot, cikket, intelmet olvastam arról, hogy miképpen kell egy férfinak körülugrálni és kiszolgálnia egy nőt. Ejthetnénk néha pár szót a nőkkel szembeni elvárásokról is? Hogy mit kéne tenniük egy kapcsolat érdekében, vagy a családért?

KERGE ZERGE 2017.06.03. 05:28:37

Ugy gondolom hogy az udvariassag, a gyengebb nem fokozott tisztelete nem valamifele "gentleman" dolog hanem szimplan csak ez a helyes.
Viszont az is ide kivankozik hogy tudathasadasosnak erzem a cikket vagy inkabb egyoldalunak mert egyreszt szamonkeri igenyli a ferfiak reszerol a megkulonboztetett figyelmet ( jogosan ) masreszt meg nem tesz emlitest ennek a megkulonboztett figyelem egyik ha nem a legnagyobb ellensegerol a feminizmusrol a mindent es mindent atszovo es a fenti ertekeket paros labbal tipro modern PC ertekrendrol.

Nonek lenni ajandek. Egy nagyon egyedi ajandek. Egyszerrre gyengebbek es kiszolgaltatottabbak, es egyszerre erzekiebbek , erosebbek, motivalobbak mint mi ferfiak. Nelkulok csak egy fel teremtmeny vagyunk sok sok hianyossaggal.

Viszont szertenem felhivni minden "gentleman" vagy csak egyszeru ferfiui udvariassag utan "ahitozo" holgy figyelmet hogy ez a ket dolog kizarja egymast .
Minnel tobb feminista annal kevesebb gentleman. Szamuk forditottan aranyos.

Mit tehet egy no hogy tobb udvarias ferfi legyen ? Eloszor is legyen , maradjon no mert ez az ami elsosorban ezt a viselkedest megteremti. Masodsorban meg emelje fel a hangjat a noiesseget pusztito feminizmus ellen.

Koszonom

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2017.06.03. 10:12:14

Jah, külsőségekben legyen elegáns, aztán családközpontú, legyen mindig otthon, de legyen maseratija is, meg budai villa, aztán legyen persze vad, izgalmas, mégsem unalmas... kihagytam valamit? Szexben legyen készen mikor a nő akarja, máskor helyette olvasson Dosztojevszkijt.

Asszem ennyi. A blogírő nők széles tömege szerint, akik nem fognak soha ilyen pasit találni, mint ahogy nőben sincs ilyesmi :)

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2017.06.03. 10:14:23

@KERGE ZERGE: na igen a feminizmus megöli a nőszerepet, de azért kapálóznak. A másik, hiába vagyok udvarias, bókolók, a mai csajok nem tudják kezelni, mert már nem nők, valami elcseszett izék lettek. Ez van.

KERGE ZERGE 2017.06.03. 14:01:30

@enpera:

Mindig van maraek ! Mindig meg ma is vannak gentlemanek es vannak tisztesseges holgyek. Sot a jo hir az hogy ha nem is vagy az ( nem te szemelyesen ) akkor lehet eze valni is. Dontes kerdese. Annak az eldontese hogy milyen ertekrendet kovet az ember.

KERGE ZERGE 2017.06.03. 17:54:24

@enpera: Ezt nem vitatom.

Ferfiben noben manapsag ritka az "igazi"

zseketto · http://azeletstmoritzban.blog.hu/ 2017.06.03. 20:46:31

a feministak miatt egyenlo banasmod jar, ezeket a szamotokrakedvezo elojogat meg buktatok. Kar sirni, ongol :D