Emelem kalapom!

Párt keresnek, nem pótapát!

Milyen esélyekkel indul egy egyedülálló szülő a társkereső oldalakon?

2019. január 16. - Hölgy Magazin

Társkereső oldal egyedülálló szülőknek – jött velem szembe pár héttel ezelőtt egy hirdetés az interneten. Vajon a hasonló valóban hasonlót vonz, és a mozaikcsaládok korában hátrányból indul egy hagyományos társkeresőn, akinek gyermeke van? Kutatásba kezdtem, hogy közelebb jussak az igazsághoz. Fekete Fanni írása.

A KSH 2011-es adatai szerint Magyarországon több mint félmillió szülő neveli egyedül gyermekét. Időhiány miatt sokan társkereső oldalakon kezdenek az ismerkedésbe, ami azonban nem jelent garanciát a sikerre: az általam megkérdezett 25 egyedülálló szülő közül tizennyolcan szereztek negatív tapasztalatokat a netes társkeresőkön, harmaduk pedig az itt átélt kudarcok miatt lemondott róla, hogy valaha párra leljen. A leggyakrabban felmerülő problémák, amivel a nők szembesültek, hogy a férfiak szeretőt vagy szexpartnert keresnek, tőlük várják el, hogy kezdeményezzenek, nem akarnak felelősséget vállalni más gyerekéért, és túlságosan befolyásolja őket a saját anyjuk. „Ledöbbentem, amikor az anyjával való első találkozás előtt a srác arra kért, ne mondjam el neki, hogy gyerekem van” – meséli egy anyuka. Volt, akit rendre azzal vádoltak meg, hogy pótapát keres, egy fiatal édesanya pedig  a folyamatos megvetésbe unt bele: egy férfi egyenesen lekurvázta, amiért nem azzal indította a beszélgetést, hogy „Szia, van egy gyerekem”, hanem tíz percre rá „vallott színt”. Hasonlóan megdöbbentő Szandra története. „Negyvenéves randipartnerem rögtön az elején közölte, megvan mindene, már csak a család hiányzik a listáról, de ő egy saját FIÚgyereket akar. Ám mivel a találkozón úgy ítélte meg, hogy jobban nézek ki élőben, mint a fotókon, hajlandó lett volna elfogadni a lányomat. Majd, hogy ne bízzam el magam teljesen, felvázolta, hogy semmi sem fog járni a vagyonából a gyerekemnek.”

Az internetes párkereséssel kapcsolatos tapasztalatok a megkérdezett egyedülálló apák esetében sem voltak teljesen pozitívak. Szerintük a nők bizalmatlanok, nem mernek megnyílni, aki pedig mégis, az elvárja, hogy adják fel addigi életüket, beleértve a gyereküket is. Mindkét nem kifogásolta továbbá az internet biztosította „inkognitó üzemmódot”, melynek köszönhetően lelkifurdalás nélkül eltűnhet a másik. „Ahhoz, hogy kiderüljön, kinek milyen is az igazi arca, személyisége, elengedhetetlen a találkozás, és abból sem elég egy vagy kettő, de sokszor nem jut el idáig az ismerkedési folyamat: ha valamiért meggondolja magát a hölgy, nem ír vissza többet vagy egyszerűen letilt” – meséli egy elvált apa.

Azért akadtak pozitív példák is: a megkérdezettek több mint harmada új párra lelt, és közülük öten valamilyen társkereső oldalon találták meg a boldogságot, melyből hármat gyermekáldás koronázott meg. Az új partner családi állapotát illetően nem volt eltérés: ugyanannyian állapodtak meg egy másik szülő oldalán, mint ahányan egy gyermektelen mellett. Volt olyan nő, aki kifejezetten elvált apát keresett, aki tudja, mivel jár a gyereknevelés, egy férfi viszont pont emiatt utasított el egy anyát: nem akart újra kisgyerekkel „kínlódni”, elég volt neki, mikor az övé volt annyi idős.

Két gyerek ajándékba

Magam is regisztráltam egy-egy tárkeresőre, hogy megvizsgálhassam, nagyobb érdeklődést vált-e ki a férfiakból egy gyermek nélküli, mint egy kisgyermekes nő. Az oldalakon két, közel azonos profilt hoztam létre: adatlapjuk alapján Réka és Anita negyvenéves, budapesti, átlagos testalkatú, heteroszexuális, 30 és 55 közti partnert kereső nők, a különbség mindössze, hogy előbbinek van gyermeke.

Már az oldalak kiválasztása tanulsággal szolgált: a legtöbb netes társkeresőn a mézesmadzagként elhúzott ingyenes regisztrációt leszámítva ugyanis minden szolgáltatás fizetős, amit egy gyermekét egyedül nevelő nem biztos, hogy meg tud engedni magának. Először egy hagyományos hazai társkeresőn próbáltam szerencsét, ahol nem észleltem lényegi különbséget: Réka és Anita postaládájába is három üzenet érkezett, ezek közül az egyiket ugyanaz a párkapcsolatban élő férfi küldte, a másik négy levél feladója pedig alkalmi viszonyt keresett. Az édesanya Réka bőrébe bújva aztán kezembe vettem az irányítást, és tíz férfira írtam rá azzal a kérdéssel, hogy van-e kedvük beszélgetni. Közülük heten válaszoltak, de kettejükről hamar ki is derült, hogy lazább kapcsolatra vágynak, a többiekkel pedig hamar megszakadt a kommunikáció.

Másodjára a világ legnagyobb társkereső közösségi oldalával tettem kísérletet. Érdekes módon a regisztráció napján ezúttal is ugyanannyian (négyen-négyen) jelezték, hogy csevegnének Rékával és Anitával. Miután feltöltöttem egy fotót Réka adatlapjára, jelentősen megnőtt az érdeklődők száma: percenként ékezett az értesítés, hogy kedvelték a profilomat. 1220-an mutatták ki így tetszésüket, de csupán a töredékük vette a bátorságot, hogy írjon nekem. Összesen 47 férfival váltottam üzenetet, többségükkel azonban csak egy rövid bemutatkozásig jutottunk. Ketten akkor tűntek el köszönés nélkül, amikor megírtam, hogy komoly kapcsolatot keresek, öten pedig azt követően váltak kámforrá, hogy valamilyen módon utaltam a „gyerekeimre”, például hogy előző nap a fiamat vittem néptáncórára. Olyanok is „bojkottáltak”, akikkel kedvezően indult az ismerkedés: egyikük udvarias bemutatkozása után mindent jobb az elején tisztázni-alapon rákérdezett, gondot jelent-e számomra, hogy csak félig magyar. Nemleges válaszomat követően visszakérdeztem, őt zavarná-e, ha egy új kapcsolatban két tündéri gyerkőcöt is kapna ajándékba? Hogy ellenére lenne-e, azt már nem tudtam meg, de ez nem is ért meglepetésként: a levélváltás során úgy éreztem magam, mintha egy szerződéskötést akartunk volna nyélbe ütni, épphogy csak egymás fogát nem ellenőriztük. Ennek ellenkezőjébe is belefutottam, amikor egy másik férfi a „Kedves Zsanett!” megszólítással üdvözölt, erősítve bennem a gondolatot, hogy itt csak egy vagyok a sok lehetséges jelölt közül, aki, ha nincs meg a kémia, megy a levesbe, mert sürget az idő. Engem viszont nem hajtott a tatár, ezért a szerencsétlen indítás ellenére adtam neki egy esélyt, így kiderült, hogy egész rokonszenves. Azoknak viszont búcsút intettem, akiknek a sokadik válaszuk is egy smiley vagy egy tőmondat volt ( „Ön nagyon csinos!” „Köszönöm!” „Nincs mit.”).  Összesen tíz fővel alakult ki érdemleges beszélgetés, akik közül kilencen negyven felettiek, ötüknek pedig már van gyermeke. Utóbbiakkal gördülékenyebben is ment a társalgás, a gyereknevelés, mint közös kapcsolódási pont, érezhetően összhangot teremtett közöttünk. E kilenc férfi emellett nemcsak bókolt, hanem érdeklődött is, egyikük például megkérdezte, szalmavirág szerepel-e az egyik, általam feltöltött fotón, tehát nemcsak a profilképemet nézte meg, hanem a teljes adatlapomat átfutotta. Kezdeti szkepticizmusom ellenére tehát azzal a tapasztalattal töröltem magam, hogy igenis akadnak normális férfiak a tárkereső oldalakon, akiknek nem jelent akadályt, ha egy nőnek gyereke van, csupán türelmesnek kell lenni és időt szánni a minőségi beszélgetésre.

Bútorvételből szerelem

Gönczi Dorka válási- és párkapcsolati mediátor megerősített benne, hogy egyedülálló szülőként is lehet társat találni, ő maga a legjobb példa erre, aki tíz évvel a válása után lelt szerelemre . „A praxisomban megforduló elvált anyák és apák nagy része idővel új életet tudott kezdeni egy másik partner oldalán. A kevés kivételnek ez azért nem sikerült, mert görcsösen kereste azt, aki elfogadja gyerekkel az oldalán. Ezek a szülők ilyenkor jellemzően igazolni látják abbéli aggályukat, miszerint gyerekkel a kutyának sem fognak kelleni.”  A szakértő rengeteg olyan internetes csoporttal, bejegyzéssel találkozik, melyben a csalódáson átesettek az ellenkező nemet szidják, egymást támogatva abban a hitükben, hogy minden férfi szemétláda és minden nő céda. Nekik  mindenekelőtt azt tanácsolja, hogy számoljanak le az egyedülléttől való félelmükkel, és tűzzenek ki új célokat, például hogy megtanulnak lovagolni vagy összeszedik a szemetet a gyerekükkel a környező erdőkben – a lényeg, hogy úgy töltsék el magukkal és szeretteikkel az időt, hogy abban hasznosnak érzik magukat, ugyanakkor elkerülik a programokkal való kipárnázást. „A férfiak nem attól riadnak meg, ha egy nőnek céljai vannak, hanem ha azt látják rajta, hogy remegve kap utánuk. Akiből viszont kiegyensúlyozottság árad, könnyebben bevonzza a megfelelő személyt” – utal egy másik elterjedt sztereotípiára a szakértő.

A belső harmónia mellett a külső körülmények is befolyásolják a pártalálás sikerességét.  Egy társkereső oldalon túl direkt módon történik a párkeresés, Ámor nyila viszont nem ilyen kiszámítható. „Egyik ügyfelem egy adok-veszek oldalon árulta a komódját, amire hamar akadt érdeklődő egy elvált anya személyében. Üzenetben licitálni kezdtek egymás bútoraira, és az aukció olyan jól sikerült, hogy három hónap múlva a berendezések egy lakásba kerültek.” Aki nem bízná a véletlenre, annak a mediátor azt javasolja, kezdjen olyan, érdeklődésének megfelelő tevékenységbe, melyet végezve hasonló értékrendű emberekkel ismerkedhet meg. „Júniusban létrehoztam egy táncos közösséget, amihez azóta 315-en csatlakoztak, és nem egy szerelem szövődött közöttük, holott senkit sem ez vezérelt, hanem a funky és a mozgás iránti rajongása” – meséli.

Sok szülőnek azonban, különösen kisebb gyermek mellett, nincs ideje, lehetősége kimozdulni. A kulcsszó az ő esetükben is a személyes érdeklődési kör, ami akár a gyereknevelés is lehet. „Rengeteg, egyedülálló szülőknek létrehozott csoport létezik az interneten, ahol az anyák és apák ismerkedhetnek egymással, emellett barátokat is szerezhetnek, akikre rábízhatják pár órára a gyermekeiket, míg randira mennek” – magyarázza Gönczi Dorka, ezzel arra is választ adva, nagyobb eséllyel talál-e egymásra két egyedülálló szülő, mint egy gyermekes és egy gyermek nélküli párkereső. „Tapasztalatom szerint elvált szülő nagy százalékban elvált szülőt választ. Ez nem feltétlen szándékos, de ismerkedéskor hamar szóba kerül a válásuk története, ami összeköti őket.”

Mozaikcsalád születik

Előfordul, hogy egy kisgyerekes nem a párkeresés során, hanem a friss kapcsolatban szembesül a nehézségekkel, például ha új partnere szeretne közös gyereket, ő azonban már nem. „Megtapasztaltam, milyen egyedül két gyerekkel, mi a garancia, hogy nem maradok ismét magamra?” – teszi fel a kérdést egy anya. A szakértő szerint ilyenkor két megoldás létezik: ha belátják, hogy nem egyeznek az életcéljaik és elengedik egymást, vagy pedig a gyermekes fél beadja a derekát – ez esetben törvényszerű a bukás. Az viszont a megkérdezett huszonöt szülő közül senkinél sem fordult elő, hogy gyermeke rosszul fogadta volna új partnerét. Tünde párja például nagyon a szívén viseli a nő fiának sorsát, ezért gyakran kerül konfliktusba a gyerek apjával, mivel az nem törődik vele eleget. A háromgyerekes Ágnes pedig arról számolt be, hogy korábbi párja sokkal kedvesebben viselkedett autista fiával, mint a sajátjaival, ám ez egy idő után gyanússá vált számára. „Magához édesgette, hogyha később nem működne a kapcsolat, nehezebben tudjam elküldeni.” A szakértő szerint a gyerek személyiségétől, nyitottságától, esetleges betegségétől függ, mikor érdemes neki bemutatni a leendő nevelőszülőt: van olyan, akinél a lépésről lépésre történő ismerkedés működik, míg mások rögtön belevágnak, mert a legkisebbnek szüksége van rá, hogy érezze az összetartást. Akármelyik módszert is választja a pár, mindkét esetben az legyen az első lépés, hogy megvitatják a kapcsolatról való elképzeléseiket, akár szakember segítségét kérve, aki külső szemlélőként azt is észreveszi, ami felett elsiklanak. Emellett fontos, hogy előre tisztázzák a szerepeket és az új társ ne akarja átvenni a vér szerint anya vagy apa helyét. „A legjobb, ha az elvált felek és az új partner közösen is leülnek, hogy átbeszéljék a gyereknevelési elveiket – sok félreértést tudnak így elkerülni” – vallja a szakember.

Bár a felnőttek hajlamosak azt gondolni, hogy gond nélkül váltogathatják a partnereiket, mondván egy kisgyermeknek még bizonytalan a világról alkotott képe, de a párkapcsolati mediátor óvatosságra inti őket. „Óriási csalódást okoz egy gyereknek, ha az apja után a nevelőapja is kilép az életükből, akihez ragaszkodni kezdett. Ha folyamatosan azt tapasztalja, hogy az anyja mellől elmentek a férfiak, később ő is ugyanazokat a hibákat fogja elkövetni a párkapcsolataiban, ráadásul ez a modell hosszú távon az önbizalmát is erősen erodálhatja.”

Egy elvált szülőkből létrejövő mozaikcsaládnál az is buktatót jelenthet, ha nem tudják összeegyeztetni a gyerekeikkel és az egymással töltött időt. Anitának és szerelmének, akik mindketten két gyereket neveltek, ez kompromisszumokkal sikerült. „Volt olyan randink, ami abból állt, hogy eljött értem a munkahelyemre, a kocsiban tudtunk beszélgetni, majd bevásároltunk, aztán elvitt az óvodáig, ő pedig ment az iskolába a csemetéiért. Előfordult, hogy az exeink nem vitték el a gyerekeket láthatásra, olyankor újra kellett terveznünk a hétvégét. A kezdeti nehézségek ellenére nem adtuk fel, és már harmadik éve élünk együtt hatan, boldogságban.”

Ahogyan az ő példájuk is mutatja, ha nem is ugyanakkora eséllyel, mint a gyermektelenek, de az elvált szülők is megtalálhatják a szerelmet, és erre ugyanaz a recept, mint bármelyik egyedülálló esetében: kellő önbizalom, közösségi élet, és az új partner keresése helyett azon dolgok felfedezése, melyekben boldogságukat lelik – ebben pedig egy lépéssel ők vezetnek.

Szöveg: Fekete Fanni

Illusztráció: Thinkstock

A cikk eredetileg a Nőklapja.hu oldalon jelent meg. Megjelenés ideje: 2018.11.16.

Az eredeti cikk elérhetősége:https://noklapja.nlcafe.hu/test-es-lelek/2018/11/16/part-keresnek-nem-potapat-milyen-eselyekkel-indul-egy-egyedulallo-szulo-a-tarskereso-oldalakon/

A bejegyzés trackback címe:

https://holgy.blog.hu/api/trackback/id/tr1014560856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.