Nagy jelentőséggel bírt a paraszti életben, ha a faluban valakinek gyermeke született. Ezt támasztja alá, hogy számos hiedelem és hiedelemből kiinduló szokáscselekvés terjedt el, mellyel az újszülött jövőjét próbálták befolyásolni.

Hagymával a boszorkányok ellen

„Létfontosságú volt az első fürösztés: az újszülött vizébe pénzt tettek, hogy később jómódban éljen, lánygyermekekébe pedig virágszirmokat, hogy szép nővé cseperedjenek”

– mondja Dr. Sándor Ildikó néprajzkutató. Ha az anyának sok teje volt, abból is csepegtettek a vízbe, egészséget remélve tőle, a tollak pedig arra szolgáltak, hogy a gyermek később jól tanuljon. A vizet aztán védett helyre, szigorúan sötétedés előtt öntötték ki, hogy ne érje a csecsemőt rontás.

Halász Péter A moldvai csángó magyarok című könyvében arról ír, a moldvai csángók kövér földbe ásták a méhlepényt és a köldökzsinórt, hogy a gyerek is hasonlóan kövér és egészséges legyen. Másutt Bibliát, kulcsot, az apa ruhadarabjait, a Szeged környéki Ószentivánban (a mai nevén Tiszasziget) és Szőregen pedig fokhagymát tettek a bölcsőbe, hogy távol tartsák a kisbabától az ártó szándékú lényeket.

A szülők nem szívesen hagyták magára a gyermeket: attól féltek, egy gonosz boszorkány, a Szépasszony saját, szakállas, nagyfejű, néma csecsemőjére cseréli ki a babát.

Sokan annyira féltették gyermeküket, hogy a keresztelőig csak Nemtudomkának szólították, mert ha a rossz szándékú lények megtudják a nevét, megrontják.

Régi szokás a faültetés is – ezzel köszöntötték az újszülöttet. E hagyományt a családok kedvük szerint alakíthatták. „Egy határon túli, magyarok lakta faluban egy apa, mikor fia született, elültetett egy körtefát, mellé pedig leásott egy üveg pálinkát. Ezt csak jóval később, a már felnőtt fiú esküvőjekor ásta ki a földből, hogy a vőlegény ezzel ez itallal köszöntse családját” – meséli Sándor Ildikó.

Az egész falu ünnepelte a legkisebb lakót

 A születés egykor az egész falu ügye volt, ahogyan minden életfordulós ünnep, mint a házasságkötés vagy a halál. Réső Ensel Sándor Magyarországi népszokások című könyvében olvasható, hogy amikor a gyermek megszületett, a bába egy üveg pálinkával körbejárta az ismerős házakat, meginvitálva a komákat, komaasszonyokat a keresztelőre. Ezt a csök, azaz az újszülött világrajöttének ünneplése előzte meg, amit minden szülőnek, még a szegényebbeknek is illett megtartania, hogy ne váljon balszerencsés felnőtté a csecsemő. A lakomával egybekötött vigasságon mindenkinek ennie kellett minden ételből, hogy később a kisbaba se legyen válogatós. A barátok, rokonok nemcsak az ünneplésből vették ki a részüket: a lábadozó anyát komaasszonyai felváltva látogatták, ebédet hozva neki. A keresztanya szerepe is fontos volt, aki ruhát vagy pénzt ajándékozott az újszülöttnek, a kislányok tőle kapták első pántlikájukat. A néprajzkutató szerint az elmúlt évtizedek során a társadalom kapcsolatrendszere átalakult. A faluközösség ma már nem fordít figyelmet annak, ha gyermek születik, a városok lakóira ez hatványozottan igaz. A születés ünneplése a szűk családra korlátozódott.

Ne csak az elmúlást, az új élet érkezését is jelezzük!

Ezen akart változtatni a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom, a születés örömében való osztozást hirdetve, amikor felkarolta Oberfrank Pál veszprémi színházigazgató kezdeményezését, aki arra döbbent rá,

míg az elhunytakról fekete lobogóval emlékezünk meg, addig egy új élet érkezését nem jelzi semmi, pedig a gyermek születése az egész közösség számára érték s öröm, ami mosolyt csal az emberek arcára.

A mozgalom 2011-ben pályázatot hirdetett, és Molnár Ádám tervei alapján megszületett a babazászló, melyet az önkormányzatok és közintézmények mellett a büszke szülők is kitűzhetnek ajtajukra: ha kisfiúval bővült a család, akkor kéket, ha pedig kislánnyal, akkor rózsaszínt. „Az eredeti babazászlón egy gólya látható, de a települések lobogóinak kinézete változhat: előfordul, hogy rajzpályázatot hirdetnek, és a győztes alkotása kerül fel rá” – árulta el Csuthy Annamária, a mozgalom munkatársa. Eddig tizenöt település és két fővárosi kerület csatlakozott a kezdeményezéshez.

Fotó: Hölgy Magazin/Fekete Fanni

Ferencváros lobogóján egy pólyás baba hirdeti, új lakó született a kerületben.  A rajzot egy ötéves kislány készítette, aki épp akkor várta kistestvérét. 

Az önkormányzat nemcsak azért tartja fontosnak a babazászlót, hogy a környéken lakók nagyobb figyelmet szenteljenek azoknak az otthonoknak, ahol kisbaba született: a gyermekvállalási kedv növekedését várják tőle. A kerületben 2015 óta több mint ötven házra és ajtóra tűzték ki a babazászlót.

Fotó: Hölgy Magazin/Fekete Fanni

A faültetés hagyományát élesztette fel a Pest megyei Gyömrő, ahol idén május óta az újszülöttek fájára akaszthatnak fel a szülők egy kis táblát, rajta gyermekük születési dátumával. Hasonló szokás él a Csongrád megyei Szentesen is, ahol a babákat az önkormányzat megajándékozza egy életfával és egy réztáblával, amin a kicsi teljes neve vagy monogramja és születési éve szerepel. Fát maguk a szülők is ültethetnek: Zita fenyőkkel emlékezett meg kisbabái érkezéséről, a kétgyerekes Judit pedig továbbgondolta e hagyományt. „Lányom és fiam születését követően egy-egy diófát ültettem el a kertünkben, ha pedig kirepülnek a családi fészekből, szeretnék a fákból készíteni valami szépet.” 

Fekete Fanni