Emelem kalapom!

Hölgy

Ők itt a halmozottan előnyös helyzetű srácok klubja

Gyermekotthon lakóiból farag bajnokot Flóris László bokszedző

2017. június 27. - Fekete Fanni főszerkesztő

dscf6836_jok.JPG

Az Isten csak az erős emberekre rak nagy terhet, a gyengéknek könnyebb az élete. Akinek viszont szikla nyomja a vállát, az bármilyen akadályt képes lesz leküzdeni, vallja az ökölvívó, aki önkéntes alapon kezdett bokszedzést tartani a Zirzen Janka Gyermekotthonban.

Négy kamasz üti a bokszzsákot az alagsori tornateremben, egyik szemüket zsákot fogó társukon, másikat edzőjükön tartva. Fegyelmezetten követik az instrukciókat, s még akkor sem állnak le lazítani, mikor László, vagy ahogy ők hívják, a Mester egy pillanatra kiszalad a folyosóra.

A Hűvösvölgyben található intézményben harminc kiskorú él, akik nem megfelelő családi hátterük vagy árvaság miatt kerültek gyermekvédelmi szakellátásba. Flóris László egy éve kezdett el foglalkozni velük. A fiatalok épp az udvaron lébecoltak, mikor arra sétálva megpillantotta őket, s a dohányzó, káromkodó kamaszokat látva az jutott eszébe, vajon mekkora ellenállással fogadnák, ha azzal állna eléjük, ingyen fog nekik bokszedzést tartani. Ahogy sejtette, óriási meglepetést okozott, s ezt kihasználva bele is kezdett a munkába. A gyerekekhez elvárások nélkül, barátilag, de a tiszteletet megadva közeledett, amit azok hamar meg is éreztek és a bizalmukba fogadták. „Meg akartam nekik mutatni, létezik még hátsó szándék nélküli segíteni akarás.”

dscf6807_jok.JPG

Fotó: Fekete Fanni

László önkéntes alapon tartja az edzéseket, a felszerelések nagy részét is ő hozta, és ezt a legtermészetesebb dolognak tartja. Míg mások évente egyszer, nagy felhajtások közepette azért adakoznak, hogy aztán elbüszkélkedjenek jócselekedetükkel a Facebookon, ő nem a hátba veregetésért jótékonykodik, hanem mert annak idején edzőjétől ezt a mintát látta: Badari Tibor évekig ingyen készítette fel a nehéz anyagi helyzetben lévő fiút a mérkőzésekre a zuglói bokszklubban, pedig maga is úgy kuporgatta össze a terem fűtés- és villanyszámláját. László az ő örökségét viszi tovább. Kapott az élettől egy ajándékot, amit nem akart magánál tartani, hanem továbbadni olyanoknak, akik méltók rá, és a gyermekotthonban embereire akadt.

„Nincs szükségem pénzre, figyelemre, reflektorfényre. Sokkal többet jelent, hogy szeretnek ide járni, bizalommal vannak irántam, ahogyan azt sem felejtem el soha, hogy amikor az egyik srác megnyert egy fotópályázatot, engem kért fel, kísérjem el a díjátadóra mint az édesapja.”

dscf6827_jok.JPG

Fotó: Fekete Fanni

Nemcsak a bokszra, az életre is tanítja őket

Az edzésre nemtől, kortól függetlenül bárki járhat, ahogyan a teljesítmény sem számít, László mindenkit a képességei szerint ítél meg. Egyetlen feltételt szabott ki. „Ez nem szolárium, hogy ha nem vagyok elég barna, akkor befekszem. Ide csak olyanokat várok, akik rendszeresen járnak és elég elhivatottak.” Növendékeitől maximális hozzáállást követel, hogy megtanuljanak küzdeni, ezáltal  semmi se jelentsen számukra akadályt. Órái ugyanis nem egyszerű bokszedzések: az ökölvívás mellett az életre tanítja a fiatalokat. Az edző azt szeretné elérni, hogy tanítványai életcéllal, sportolói magatartással, egészséges attitűddel rendelkezzenek, szerezzenek szakmát és tanuljanak meg idegen nyelveket. „Ne csak részei, hanem nagyon hasznos részei legyenek a társadalomnak” – mondja.

dscf6781_jok.JPG

Fotó: Fekete Fanni

László tisztában van vele, ezek a gyerekek nehezebben indulnak el az életben, mert rajtuk van a stigma, hogy halmozottan hátrányos helyzetűek. „Azt szoktam nekik mondani, húzzák ki magukat és legyenek rá büszkék, hogy ekkora szikla nyomja a vállukat, mert a Jóisten csak arra rak ilyen nagy terhet, aki elég erős hozzá.” Az állami gondozottakból nagy eséllyel válik bűnöző vagy prostituált, ami miatt a rendszer elhibázottságát okolja, s be akarja bizonyítani, lehet ezt másképp is csinálni, és a fiataloknak nem kell az átélt traumákat egész életükön át cipelni. Ezért is tartja fontosnak, hogyne ötszáz forintos bokszkesztyűt, hanem jó minőségű sporteszközöket használjanak az edzések alatt, hogy megnőjön a maguk felőli igényességük s ne gondolják azt, állami gondozottként megfelel nekik a kevesebb is. Mindenki annyit érdemel, amennyit dolgozik érte, vallja, s a fiúk-lányok sokat is tesznek az életükért; László tanácsát megfogadva nem a hátrányaikkal foglalkoznak, hanem azt pallérozzák, amiben erősek. „Ezek a srácok nem halmozottan hátrányos, hanem halmozottan előnyös helyzetűek. Mindig lesz olyan, aki nem fog hinni bennük, én viszont azt vallom, bárhonnan jöhet nagy eredmény. Edisont is sokan kinevették, ma pedig itt állunk az általa feltalált izzó alatt.”

Új emberek lettek

A kamaszokon már három hónap elteltével radikális változás mutatkozott meg: erősödni és fogyni kezdtek, Dani közel egy év alatt negyven kilótól szabadult meg, a nevelők legnagyobb örömére pedig, a fárasztó edzéseknek köszönhetően kevésbé pörögtek éjszaka. A következő visszajelzés a magatartásukról érkezett:

szabálykövetőbbé váltak, indulatkezelési problémáik csökkentek és figyelmesebbek lettek egymás iránt, Zozó például egy ideje igyekszik segíteni az újaknak, megcáfolva ezzel a téveszmét, hogy az ökölvívás egy erőszakos sport, ami agresszívvá teszi az embert.

„Ez nem egy farkasfalka-kiképző, ahol magányos utcai harcosokat nevelünk ki; a srácok számíthatnak egymásra.” A legutóbbi mérföldkő, hogy Dani saját indíttatásból önkéntes munkát vállalt, egy szupermarketből szállít adományélelmiszereket a gyermekotthonok számára. Sőt, a két láncdohányos fiú a cigarettát is letette. „Laci bácsi pár hónapja válaszút elé állított minket: vagy a cigi vagy a boksz, és mi utóbbi mellett döntöttünk” – mesélik Zozóval.

dscf6792_jok.JPG

Daninak (jobbra) komoly tervei vannak a boksszal - Fotó: Fekete Fanni

A tizenhét éves Daninak különösen szoros a kapcsolata Lászlóval. A fiú az első edzés óta jár az órákra, egy kezén meg tudná számolni, hányat hagyott ki eddig. Korábban öt évig birkózott, amit egy térdsérülés miatt abba kellett hagynia, a boksz viszont kárpótolta érte. A sportágat nemcsak azért szereti, mert képes általa levezetni a nap közben felgyülemlett feszültséget. „Édesapámmal nem túl szoros a kapcsolatom, Laci bácsi viszont igazi apakép számomra. Erőt ad a jelenléte, hogy még betegen is eljár hozzánk. Eleinte csak a bokszról beszélgettünk, ma már bármit megosztok vele.”

Nagy jövő áll előttük

László saját sportsikereiről nem tesz említést. Bár egy-egy aranyérem is sokat jelentett neki, még nagyobb boldogság számára, amikor növendékei mozdulataiban felfedezni véli saját stílusjegyeit. Ugyan még egyikük sem szállt ringbe, szerinte mindannyiuk részéről beszélhet eredményekről: a srácok keményen edzenek és rendesen odateszik magukat. Nemrég felléptek az otthon gyermeknapi rendezvényén, és edzőjüket lenyűgözte az a lelkesedés, ahogyan meg akarták mutatni társaiknak, milyen jó csapatot alkotnak.

dscf6812_jok.JPG

Fotó: Fekete Fanni

A versenyzést nem erőlteti, de örömmel fogadná, ha megmérettetnék magukat. Több tanítványában is lát potenciált, a legtehetségesebb, Dani júliusban bemutató mérkőzésre megy, ahová természetesen mestere is elkíséri. Rendkívül ütőképes srác, s nemcsak a fizikai adottságai kiválóak, de a benne rejlő mentális erő is kiemeli társai közül. Az ökölvívással komoly tervei vannak, de minden attól függ, első versenyén hogyan fog teljesíteni.

„A magok, amiket elültettem, elkezdtek csírázni, ha pedig termést is adnak, az nagyot fog szólni. Ezek a srácok nem csillagszórók lesznek, hanem atombombák.”

Fekete Fanni

A bejegyzés trackback címe:

https://holgy.blog.hu/api/trackback/id/tr312623811

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása