Minden bizonnyal a huszonkét évemmel én vagyok az egyik legidősebb, akinek ajándékkal kedveskednek a szülei gyereknap alkalmából. Igaz, ma már nem legót és csokit kapok, hanem anyagilag támogatnak, de a lényegen ez mit sem változtat. Meddig tart egy gyerek számára a gyereknap, és a szülők mikortól mondhatják azt: „Te már nagy vagy, nem kapsz ajándékot”.

„A gyereknap olyan, mint a Mikulás: minden gyereknél máskor jön el az a pillanat, amikor már nem igényli az ünnep megtartását” – mondja Bojti Andrea gyermekpszichológus. A szakember szerint emiatt nem lehet határvonalat húzni, hogy például tizennégy éves kortól már nem jár ajándék. Elvégre ahány gyerek, annyi személyiség. Ez alapján tehát még én sem számítok túlkorosnak.

Marcsi egy kiskamasz és egy végzős gimnazista lányt nevel. Minden évben meglepi őket valami aprósággal, a kisebbik tavaly hajpántot, a nagyobbik géllakkot kapott. Valószínűleg idén is számíthatnak valami hasonlóra.

Amíg velem élnek, gyerekként kezelem őket. Ha viszont kirepülnek a családi fészekből, már biztosan nem ünnepeljük a gyereknapot.

Már nem gyerek, de még nem is kamasz

De mégis honnan tudjuk, hogy gyerekünk kezd kinőni a gyereknapozásból? Magatartásából könnyen következtethetünk rá, hogy még vágyik rá, vagy már „dedós” dolognak tartja és látványosan félrevonul illetve a padlásra száműzi a játékait. A gyermekpszichológus emellett azt tanácsolja: figyeljük a kortársait is.

Kellemetlen helyzetet szülhet, ha nem adunk neki többé ajándékot, míg a barátai továbbra is kapnak a szüleiktől.

A gyerekkor és a kamaszkor küszöbén jó megoldás, egyfajta átmenet lehet egy közös családi program, például látogatás az állatkertbe. Ha a gyerek lelke mélyén még gyerek, akkor ajándéknak fogja fel, ha pedig már a serdülőkorba lépett, örülni fog, hogy eltölthet egy kellemes napot a családjával. Hasonló a forgatókönyv Ildikó családjában is, aki egy felnőtt lány és egy nyolcadik osztályos fiú édesanyja. „Körülbelül három éve döntöttem úgy, hogy már elég nagyok ahhoz, hogy ajándékot kapjanak, ettől függetlenül viszont mindig tervezünk valamit aznapra: például moziba megyünk vagy uszodába.”

Ahogyan a szakember mondja: a sztereotípiákkal ellentétben a tinédzserek igenis igénylik a szüleikkel töltött minőségi időt. S akármilyen nagy vehemenciával tagadják, azért egy kis apróság is jól esik nekik, mint azt a huszonhárom éves Ildi példája mutatja.

„Sosem volt nálunk szokás a gyereknapi ajándékozás. Aztán tavaly anyukám egy-egy édességgel lepte meg az unokáit, és nagy meglepetésemre engem is egy csoki várt a szobámban. Megmelengette a szívemet.”

Fekete Fanni